6. hét
Vigyázni kell kinek adjuk...

Vasárnapi előzmény: Ez az a nap, amit soha nem fogok elfelejteni O.o
Vasárnap Bummert elhoztuk attól  a gazdától, aki 20 centis láncon tartotta és ahol egész éjjel sírt. Még aznap délután hívott egy férfi, hogy ő örökbefogadná. nagyon örültem, megkérdeztem a nevét és hogy hol lakik. Hogy tudjuk hová kivinni Bummert. Elmondta a nevét (eléggé elhadarta, szóval csak annyit értettem belőle hogy valami Péter) és azt hogy hol lakik azt nem mondta, hanem a templom előtt kért találkozót. Különös volt már ekkor hogy miért titkolja, de belementünk. Aztán visszahívott hogy ő nem jön, édesanyját küldi maga helyett. Erre is rábólintottunk, mert nincs ebben semmi különös, nemdebár? :D

Megérkeztünk az adott településhez, Bummer türelmesen várt velünk. Nagy nehezen megérkezett az említett édesanya. Már ekkor ledöbbentem. Volt alkoholista a családunkba, így azonnal kiszúrjuk az alkoholizmus jeleit. A nő minden jelet árasztott magából. Ennek ellenére tiszta ruha volt rajta, de testileg teljesen tökéletesen le volt robbanva.
De ne legyenek előítéleteink, mondtuk neki, hogy elszállítjuk a házukig (jó ürügy hogy megnézzük Bummer hová kerül). Beszédre normálisnak tűnt a nő. annak ellenére, hogy alkoholistának nézett ki, értelmesen beszélt, egy kis pia sem volt benne, egyszóval értelmes embernek tűnt.
Aztán megérkeztünk a házuk elé. Egy lepukkant, régi vályogház, hatalmas udvar, abban térdig érő gaz, és két németjuhász kutya. Itt szeretném megemlíteni, hogy a férfi a telefonba (aki a fia volt) azt állította, hogy csak egy tacskójuk van. A tacsit nem láttuk, helyette volt két németjuhász a kertben. Nem voltak alultápláltak, semmi, még hallgattak is úgy ahogyan a nőre.
Anyámmal összenéztünk, hogy vajon engedjük-e meg hogy itt maradjon Bummer. A nő hozzáértően emelte fel a kutyát, hozzáértően vizslatta. A ház egy dolog, mert nem élhet mindenki kacsalábon forgó palotában, és sok diplomás embernek van sanyarú sorsú kutyája, szóval úgy döntöttünk másnap visszajövünk, és egy estére itt hagyjuk próbaidőn Bummert.
Bummer szegényem úgy félt, farkincája be volt húzva, teljesen meg volt szeppenve. A gyomrom egész végig görcsben volt. És sosem szokott megérzésem lenni, mégis most nagyon furi előérzetem volt.

Hazamentünk, egyből telefonáltunk ismerősöknek, hogy leinformáljuk ezeket az embereket (most már tudjuk, hogy ezt az előtt kellett volna megtenni, hogy Bummert rájuk bízzuk). A szembeszomszéduk, a háziorvosuk és minden ismerősük, azt mondta, hogy ezek az emberek nem épek. A nő egy alkoholista a fiú pedig (akit nem is láttunk) drogfüggő. A szomszédok mondták, hogy 4 kutyájuk van, és két macskájuk. Meglepődtünk, hiszen mi csak egy tacsiról tudtunk, de már kezdett körvonalazódni milyen emberek is. Egyik ismerősöm mondta, hogy holnap visszamegyünk érte, de ne ítéljük el őket kapásból, mert attól még szerethetik az állatokat.

Más dolog szeretni egy állatot és más dolog gondozni.... Mert kérdéses volt hogy ezek akik minden pénzüket drogra és piára költik, 5 kutyát és 2 macskát el tudnak-e tartani?

Hétfő: Eljött a hétfő. Én a sulimban voltam, messze az otthonomtól, kollégiumban. Másnap jöttem volna haza, de a gyomorgörcsöm csak nem akart elmúlni. Addig, addig nyaggatták anyám fülét otthon a kollégái (és a segítőink) amíg végül kocsiba szálltak, és még délután elmentek megnézni Bummert. Ment velük egy ápolónő is (ismerősünk és segítőnk).
Az ápolónő ezeket a szavakat használta: "soha életemben nem láttam még ilyet". Pedig egy ápolónő azért sokmindent lát.
Kiszálltak a ház előtt ahová Bummert adtuk. A férfi teljesen be volt szívva, a nő pedig kotta részegen támolygott a kertben. Amilyen széles volt a kert ezek úgy közlekedtek. Ez mellet a 4 kutya kint az udvarban, és Bummer pedig elbújt előlük.
Mondanom sem kell mennyire felment bennük a pumpa, szóval beordítottak nekik, hogy "jöttünk a kutyáért, azonnal hozzák ide" Az udvarba nem lehetett bemenni, a 4 kutya bevédte. De ezt elszámítva anyám kolléganőjét nem izgatta a dolog, az fogott egy botot és bement a kertbe.

A részeg nő ordított, csapkodott, mindent amit el lehet képzelni. Egyáltalán nem volt magánál.
Szerencsénkre, a fiúban volt annyi, hogy rájött gáz lesz ha nem hozza ki nekik Bummert. Felemelte a kutyát, és egy kézben hozta. Vagy 5-ször leejtette szegényemet, a németjuhász kutyák bele-bele csíptek Bummer fenekébe. szegényem úgy sírt és reszketett.
nagynehezen elvettük tőlük a kutyát, és beültünk a kocsiba. A tömény füst és alkohol szag áradt Bummer bundájából, a szőre helyenként meg volt tépve, és a szájából csirketollak lógtak ki. Végig anya ölébe bújt, és reszketet. Visszahoztuk a kennelébe, adtunk neki enni. Úgy falt mint akit éheztettek. Ekkor döntöttük el hogy nem érdekel mennyire sürget az idő, csak olyan helyre adjuk akiket előtte már leinformáltunk.

Nem értem ilyen embereknek miért kellett még egy 5-dik kutya. nem értem miért létenek ilyen felelőtlen és buta emberek. Bummer most már biztonságban van. A kennelét kipucoljuk holnap, megfürdetjük, szereztünk neki kutyaházat. Sajnos így jól tudom, hogy hozzám fog szokni méginkább, de nem hagyjuk tovább szenvedni. Egyre több helyen plakátoljuk ki, csak lesz végre valaki jó gazda, aki örökbefogadja  :)