Gazdára talált.

Érte jött létre ez az oldal, és most Bummer végre gazdára talált :)
Kezdetben gyűlöltem, majd pár nap alatt mindennél jobban megszeretette magát velem. Kedves, jószívű, hatalmas szeretet ad a gazdájának. Remek kutya, és hűséges társ. És most az új gazdin a sor, hogy megossza vele azt a mérhetetlen jót amit képes adni :) Sosem találkoztam még hasonló kutyával.

Miután Bummert kimentetük a rossz helyről, visszakerült a fatelepi kennelébe. Az egész falu besegített ezúttal. Ezekben a napokban nem is frisseltem az oldalt, mert Bummer-al foglalkoztam. Délelőtt általános iskolás lányok mentek le hozzá megetetni (köztük húgom és két barátnője), ilynekor nyakörvet tettek rá és elvitték egy jó hosszú sétára. Játszottak vele, foglalkoztak vele. Majd délután pedig én mentem érte. Órákat töltöttem együtt Bummer-al, a videó is ekkor készült róla:

Estig vele voltam, útközben találkoztunk anyummal is mindig, a kolléganőjével is, és már voltak jólismert járókelők akik hosszas negyedórákra elcsíptek az utcán hogy had játszhassanak Bummer-al. Mindenki odavolt a kutyáért, de senki nem fogadta be.

Két hét telt el így, Bummer életét próbáltuk a legtökéletesebbé tenni. Magunkkal vittük nagyanyámékhoz, sokat utazott autóban velünk, sokat volt kint a szőlőben velünk, vagy csak ha simán dolgoztam a lap topommal, akkor ő a lábamnál pihent vagy épp egy zoknit rágcsált.
Viszot egyre jobban tudtuk, hogy ez nem mehet így örökké. Magunkhoz édesgettük ezt a kiskutyát, de nem tarthatjuk meg.

Miss-Kiss az utolsó pillanatban érkezett. Egy barátnője apukájánál ajánlották be Bummert. Kaptam egy levelet a leendő gazditól, ami nagyon megnyerő volt.
Tudom, nem a megérzések a mérvadóak, de nőből vagyok és eddig bejöttek, szóval ezúttal a megérzésem nagyon jót súgott. Egy hétre rá úgyis nyári gyakorlatra kellett mennem a környékre, így volt autónk is hogy felvigyünk Bummert.
Végig nagyon jól tűrte az egy órás autóutat. Okosan feküdt vagy épp játszott az ölembe. Nekem bezzeg bűntudatom volt hogy most ott fogjuk hagyni, és ezúttal végleg, de jól tudtam, hogy nincs más megoldás. Bummer szíve hatalmas. Belefér egy új gazda :)

A gazdi nagyon megnyerő volt, látszott hogy szereti az állatokat és ért a kutyákhoz. Van is egy másik kutyája, cicája meg nem volt, zárt udvar, minden adott volt. Ha a gazdi dolgozik, Bummer nem sír, mivel van az udvarban egy másik kutya is. A kutyákkal jól kijön, attól nem féltem, Macska meg nem volt, se tyúk, szóval ez is tökéletes feltétel volt :)

Bummer így került új gazdihoz. Borzalmas érzés volt otthagyni, annak ellenére, hogy tudtam, hogy a legjobb helyen van. A napok utána furán teltek. Mindneki hozzászokott a kutya jelenlétéhez, hogy a napjaink egy részét hozzáigazítottuk, így sokan nem találtuk a helyünket :'D Furcsavolt elsétálni a fatelep előtt, és nem bemenni, hogy kihozzam megsétáltatni Bummert. Mert Bummer már nem volt ott. Új családot kapott :)

Egy hétre rá felmentünk megnézni hogy jól viselkedik-e az új helyén és beilleszkedett-e már. Egész szépen halad :D A másik kutya már megszokta nagyjából, és természetesen a gazdájára is odafigyel. Mikor meglátott minket a kapuban rohanva sietett elénk. De ez nem az a rohanás volt, mint amikor el kellett hoznunk arról a rossz helyről. Már akkor tudtam, hogy jó helyen van.Nem menekülve futott oda, hanem örülve, hogy meglátogatjuk. Közben a reakcióit figyletem.
A gazdájára úgy figyelt fel miközben beengedet minket, mint ahogyan rám is nézett. Akkor tudtam, hogy elfogadta gazdának, és a teljes szívét oda fogja adni a férfinak. A nyakamba ugrott, nyalogatott mindenkit, azt sem tudta kihez fusson. Nagyon örült.

Nem akartunk sokáig maradni, és zavarni, hiszen így is rengeteg köszönettel tartozunk a gazdinak :) Viszonylag hamar meg is nyugodott Bummer, szóval valószínűleg nem szomorkodhatott sokat. Amikor a fatelepről kihoztam naponta jártam hozzá de sokkal többet ugrált, és szinte örült hogy kiviszem arról a borzalmas helyről. Itt viszont nem volt borzalmas, így ez most más fajta öröm volt. Bummer kezd beilleszkedni :)

Közben telefont is kaptam, a falumból hívtak hogy fent vagyunk-e a kutya új helyén, és hogy minden rendben van-e. Aggódtak érte sokan akik otthon maradtak :D

Hozzátenném, hogy a buszban, ami ránk várt a ház előtt egy egész iskolányi emberke, gyerek-felnőtt ült. "Csak" 6-an mentünk be a gazdához (szegény így is sokan lehettünk XD ) a többiek a buszból figyeltek. Nagyon szerették Bummert, hiszen az iskola kutyája volt már. Mégsem találtunk neki gazdát. Több 100 diák és család közül senki nem tudta befogadni. DE ennek ellenére próbáltak segíteni.

Sajnos eljött az idő, ismét menni kellett, és legnagyobb megkönyebbülésemre Bummer nem úgy fogadta az elemenetelünket mint mikor otthagyjuk valahol. A gazdájára ugrált, örült a férfinak. Biztos vagyok benne, hogy remek kutyája lesz ennek a férfinak, és hogy ugyan úgy megszereti majd Bummert, mint ahogyan Bummer megszerettette magát velem. Pedig én voltam az aki kezdetben gyűlölte ezt a szerencsétlen kiskutyát. És még engem is teljesen elvarázsolt :) Remek kutyája lesz ennek a férfinak :)

Bummer sokmindent megtanított nekem. Sosem találkoztam még hozzá hasonló kutyával. Aki ennyi viszontagság után is képes bízni és szeretni az embereket. Tiszta szívemből kívánom, hogy remek élete legyen, és hogy a gazdája szeresse :)

Mi nekünk pedig tovább kell lépnünk, és felvértezve azzal a tudással, amit ez az eset kapcsán is tanultunk, újabb állatokon segítsünk :) jelenleg egy daganatos németjuhász az, akire most 100%osan koncentrálnunk kell :) Köszönöm mindenkinek a segítséget és támogatást!

(Elnézést a helyesírási hibákért, még nem volt lelkierőm visszolvasni)