A kezdetek. Hogy került az utcára Bummer?

Nos ez egy nagyon jó kérdés. Minden bizonnyal kidobták egy autóból. A környező falvakban senkié sem, és a viselkedééből ítélve volt gazdája. Ismer parancsszavakat, tehát tanították. Ez mellett imádja a gyerkeket, így valószínűleg nagycsaládnál volt.

A faluban ahol lakom, az általános iskola bvonza az állatokat. Minden kóbor kutya-macska odatalál. Mintha tudnák, hogy ott vannak páran akik segíteni fognak nekik.
Bummer hetek óta kóborolt az utcákon, már lassan 3 hete hogy a faluban császkál. Többen próbálták befogadni, de sneki nem akarta őt huzamosabb ideig, senki em gondolta komolyan, így bummert újra és újra kitették. Nem azért mert rossz volt, nem azért mert neveletlen (mert igenis hallgat a parancsszóra és lehet nevelni is) hanem egyszerűen azért, mert azok akik úgy gondolták befogadják, nem gondolták komolyan a kutyatartást.

Bummer rendíthetetlenül járta az utcákat, fel le a faluban, kereste a helyét, vagy a kocsit ami kidobta...? És amikor a zebrán állt neki bolhászkodni, akkor jöttünk rá hogy ennek akutyának bizony nagy felügyeletre van szüksége.
Mindneki után csapódott, minden ház udvarba befutott, lekesen ment az embeek után, d senkinek sem kellett.

Ez ment hetekig.

Napközben az iskolában volt, hiszen imádta a gyerekeket és mindenki etette. Testnevelés órán lefutotta a gyerekekkel a 12perces nagyfutást is. Mint kiderült életrevaló, végtelenül kedves és hálás kutya, akinek nekiálltunk gazdát keresni. De úgy tűnik a emberek túlságosan körültekintőek vagy nem. Akik befogadhatták volna azoknak nem kellett, akiknek még gyereket sem lenne szabad nevelniük, azok prsze kapásból nyúltak volna érte.

Bummer mindig is szeretett volna tartozni valahová (ki nem?) ígyhát a suliba lejártam és elkezdtem vele foglalkozni. Reggel háromnegyed 8kor pontban érkezett, elviolt a gyerekekkel egészen délután 4-ig , onnan pedig én érkeztem a suliba és elvoltam vele estig. Így csak az estét kellett egydül kibírnia.

Fárasztó dolog volt, hiszen Bummer foxi kevrék, ezért nem kedveli a cicákat és a suli hátsó udvarában volt egy befogadott kandúr cicánk is. Mindkettőre egyszerre figyelni nehéz volt de nem lehetetlen :)

Szépen lassan bummer megszokta hogy ott kap ennivalót, és elkezdett hozám kötődni. Amit nem kellne, de sajnos amíg nincs gazdája, jobb mint a semmi.
Csakhát, eljött a távozásom ideje, és Bummer inkább rohant utánam, mintsem hogy a tányérjában lévő jó falatokkal foglalkozzon. Sovány, lefgyott kutya volt, és még így is fontosabb volt számára az ember mint az élelem.
Rendszeresen úgy menekültem el a suliból, őt a hásó udvarba zárva, én elől kisurrantam és irány haza.
volt hogy kocsival kellett lejönni értem és szegényem futot az autó után. A szívem szakadt meg, annyira ragaszkodó kutyus.