Öröm a házban! Végre hazavittük a kiskutyát! A természet egy kis csodája a városi lakótelep egyhangúságában. Bejárja a lakást, végigszaglász mindent, csóválja a farkát és boldogan arcon nyal, mert természetesen ilyenkor a kétlábú lény is a padlón ücsörög, és mámorosan figyeli a kis élõlény ismerkedõ lépéseit. Jaj! egy kis tócsa! Nem baj, majd feltöröljük. Olyan aranyos ahogy szinte gurul a bútorok között.

Az öröm megvolt, az elsõ egy óra elillan. Gyere kis élõlény ez lesz a te helyed, most pihenj egy kicsit. Mondom pihenj egy kicsit, ez a te helyed!

Az elsõ kijózanító élmény. A farok csóváló aranyos kis pufi kutyus teli torokból üvölt, mert mi azt szeretnénk, hogy a helyén pihenjen. Õ meg nem szeret egyedül lenni. Vigyük le, biztos pisilni kell neki. Még nincs meg az összes védõoltása. Csak letesszük amíg elvégzi a dolgát, és már hozzuk is fel. Miért nem pisil és kakil? Csak rohangál itt körbe. Biztos nem kell neki, majd legközelebb. Gyere pici, visszamegyünk a helyedre, már biztos fáradt vagy. Teli torokból üvölt! Nem akar a helyén lenni, hadd járkáljon még egy kicsit. Nézz oda! 10 perce sincs, hogy levittük, most meg itt végezte el a dolgát. A második kijózanító élmény. A pufi kutyus bepisil és bekakil. Végre elfáradt. Úgy aludt el, olyan hirtelen, szinte összecsuklott, itt a fotel mellett. Majd holnaptól a helyére szoktatjuk, hiszen még csak most került az új környezetbe.

A kezdeti öröm és kezdeti bosszúság pillanatai sokak számára ismerõsek. Egy-két hétig a kölyök fõ foglalatossága az étkezésen kívül az új környezetével való ismerkedés. Ez súlyos konfliktusokkal járhat, ha a gyakorlatlan gazdik nem készülnek fel rá elõre. Szétrágott cipõk, papucsok, könyvek jelzik a kölyök útját a lakásban. Gyakorlott kutyatartók tudják hogyan kell a kutyust az egyedüllétre,  szobatisztaságra és egyéb hasznos dologra nevelni. De mit tehet, aki még kezdõ ezen a téren? Néhány jó tanács, ami megkönnyíti a dolgot:

A kutya helye

a menedéket jelenti számára, ahol soha nem szabad büntetni (ezért menekül legtöbb kutya rögtön a helyére, ha valami galádságon tetten érjük). Ha lakásban tartjuk a kutyát, huzatmentes, csendes sarokban helyezzük el, ahova félre tud vonulni anélkül, hogy bárkinek is az útjában volna. Ha kertben van a kutya, gondoskodjunk számára jól szigetelt házról, amit a saját testével be tud melegíteni. Célszerû télre erõs anyagból libegõ ajtót a bejárat fölé szegezni.

Egyedüllétre szoktatás:

ha békében szeretnénk élni a szomszédokkal, nem elhanyagolható, hogy kutyánk csendben és türelmesen várja, míg hazaérünk a munkából és elvisszük sétálni. Egyedüllétre a kiskutyát fokozatosan lehet megtanítani oly módon, ha magára hagyjuk abban a helyiségben, ahol a helye van. A kutyus vonítását hagyjuk figyelmen kívül (a tanítás idejére kérjük a szomszédok türelmét), vagy csendesítsük a másik helyiségbõl erélyes "Fuj!" vezényszóval. Lehetõleg akkor menjünk vissza és dicsérjük meg, amikor éppen csendben maradt. Hamar megtanulja, hogy a hangoskodás nem vezet eredményre, de ha csendben marad elõbb-utóbb visszajön a gazdi.

Szobatisztaság:

Nem helyes gyakorlat az, ha egy 8-9 hetes kölyköt bántalmazunk azért, mert bepiszkított a lakásba. Olyan, mint a kisbaba, még nem képes visszatartani a vizeletét és a székletét a séta idejéig. A kutya növekedése és fejlõdése, a rendszeres séta, a vele való foglalkozás minden különösebb nevelés nélkül elõidézi, hogy a szabadban végezze el a dolgát. Természetesen erre naponta többször lehetõséget kell neki adni. Kiskutya esetében alvás, etetés után, kora reggel, késõ este, eleinte még éjszaka is ki kell vinni, hogy elvégezhesse a dolgát. Fontos ez akkor is, ha közben a lakásban piszkított, mert csak rendszerességgel érhetõ el eredmény. A friss levegõn történõ mozgás általában pozitív hatással van a kölyök bélmûködésére. Mindig dicsérjük meg, ha kint végezte el a dolgát. A kiskutyán egyértelmûen látszanak a jelzések, hogy üríteni készül (izgatottabbá válik, szaglászik, forgolódik). Ha odafigyelünk rá és felismerjük ezeket, gyorsan ki tudjuk vinni a szabadba. Általában 3 hónapos korukra válnak a kutyák megbízhatóan szobatisztává.

Nevelés: 

Amint megkapta a szükséges oltásait és utcára vihetjük a kiskutyát, újabb problémával állhatunk szemben. Tiltakozik a

póráz

ellen. Persze nem minden kiskutya, egyedenként változik az ellenszegülés mértéke. Legjobb, amit tehetünk, ha nem veszünk tudomást a makacskodásáról és húzzuk magunk után pórázon. Persze nem durván, finoman, hogy sérülést ne okozzunk. 200-300 méter megtétele után rájön, hogy jobb, ha a gazdival tart. Ha elkezd szépen lépkedni, dicsérgessük meg és haladjunk tovább.

Kutyusunk tud pórázon közlekedni. De hogyan tanítsuk meg, hogy póráz nélkül is szépen a nyomunkban maradjon, és ne rohanjon el minden felé, fogócskát játszva és az idegeinket tépve?  Minél elõbb kezdjük, annál jobb az eredmény. A pici kölyök még általában szorosan a gazdája nyomában marad. Késõbb aztán egyre távolabb merészkedik, de könnyen megtanítható, hogy hívásra visszajöjjön, ha mindig valami finomsággal, játékkal, dicsérettel jutalmazzuk. A tanítás szakaszában helytelen a kutyát azonnal pórázra venni, amint beért hozzánk. Néhány alkalom és megtanulja, nem jó a gazdihoz menni, mert vége a szabadságnak. Eleinte sokszor hívjuk magunkhoz, jutalmazzuk és újra szabad lehet. A felnõtt kutyák, néhány ritka kivételtõl eltekintve nem bántják a kölyköt. Ezért általában bátran engedhetjük, hogy barátkozzon más kutyákkal. Ez fontos is, ha nem szeretnénk, hogy a késõbbiekben éppen a mi kutyánk viselkedjen támadóan minden más kutyával szemben.

A kutya 4 hónapos koráig minden negatív és pozitív élmény egy életre kitörölhetetlenül bevésõdik. Személyiségük alakulására (agresszivitás, félénkség stb.) az öröklött tulajdonságokon kívül ez az idõszak döntõ befolyással bír. Ez a periódus az úgynevezett szocializálódás idõszaka, amikor a kutya megtanul az ember oldalán élni, kitárul elõtte a külvilág, megismerkedik a forgalommal, zajokkal, más kutyákkal, más emberekkel. Felnõtt korukra rengeteg tapasztalatra tesznek szert a kutyák, amelyek által megtanulnak "normális" kutyaként viselkedni. Az a kiskutya, akit soha nem engednek el a pórázról, nem ismerheti meg a "nagyvilágot". Póráz végérõl minden más. A kutya is bátrabb, hiszen maga mögött érzi a gazdit. Ha mégis szabadlábra kerül általában szélsõségesen reagál dolgokra, félénken, vagy éppen agresszíven viselkedik stb. Az a kutyus amelyik szabadon ismerkedik a világgal (persze forgalom biztos helyen) közömbösödik  bizonyos dolgokkal szemben. Nem támad meg más kutyákat, nem kerget biciklist, nem ugrál fel a járókelõkre. A kölyökkorban elmulasztott tapasztalatszerzés felnõtt korban már csak nehezen, vagy egyáltalán nem pótolható

Sok szó esett a dicséretrõl.

Alakítsunk ki egy dicsérõ vezényszót ("okos vagy" "bravó" stb.), amivel a kutyát jutalmazhatjuk. Hamar megérti ezen szavak jelentõségét, fõleg, ha eleinte egybekötjük valami finom falattal, vagy nagy simogatással. Késõbb már a dicsérõ szó is elég, a kutyus szinte úgy érzi a falatot is megkapta. Ugyanígy meg kell tanulnia a büntetés vezényszavát ("fúj", "nem szabad" stb.). Bármi olyan rosszat tesz, amiért büntetés jár (bontja a lakást, felszedi az utcán a szemetet) mondjuk a vezényszót és rázzuk meg a grabancát. A büntetõ szót, hamar össze fogja kötni a kellemetlenséggel. Késõbb (persze ha következetesek voltunk a nevelésnél) akár 10-20 méterrõl erélyesen rászólunk, azonnal felhagy a rosszasággal, mert úgy érinti, mint ha meg is kapta volna a büntetést. Hangsúlyunk legyen erélyes, de nem muszáj ordibálnunk. A büntetés soha ne legyen verés, rúgás, ütés. Véleményem szerint még összetekert újsággal sem, bár ezt sok nevelési tanácsban olvashatjuk. Az ütést, rúgást nem érti a kutya. A farkas falkában is a másik grabancának megrázásával bünteti a vezérfarkas az alattvalóit. A kutya is falka állat és a gazdája a vezérfarkas. Ami az összetekert újságot illeti, bár különösebb fájdalmat nem okoz, de nagyot csattan. A kutya megtanulja összekötni a csattanó hangot a büntetéssel és ez érzékenységet válthat ki a hasonló hangokkal szemben.

Nem esett még szó a játékról. Szinte minden kutya szeret a gazdájával játszani, labdázni, rongyot húzni. Ritkán játszik a kutya csak úgy magában az elõtte hagyott labdával. De a mozdulatlan tárgy hirtelen nagy jelentõséggel bír, ha a gazdi kezébe kerül. Nem is igazán helyes mindig a kutya elõtt hagyni a labdát, rongyot stb. A játék legyen egy varázslatos tárgy, és a kutyus boldog lesz, ha meglátja a kezünkben és játékra invitáljuk vele. Hagyjuk érvényesülni a kutyát, szerezhesse meg a labdát és a rongyot. Ha nem akarja visszahozni egy másik labdával vissza tudjuk csalogatni. Egyiket eldobjuk, másikkal visszacsaljuk, aztán azt dobjuk el. Nagyszerûen meg lehet így futtatni a négylábút.

Lakásban tartott kölyökkutyák esetében elengedhetetlen, hogy lekössük a figyelmüket és idõrõl idõre számukra érdekes játékkal, sétával fárasszuk le õket. Ellenkezõ esetben menthetetlenül az értékeink válnak a kiskutya kirobbanó energiáinak áldozatává.

A kutyatartásról és nevelésrõl persze könyvet lehetne írni. De ez a pár sor dióhéjban talán segítség lehet a kezdõ lépések megtételéhez.

Forrás: acana.hu