A wwf cikke:

"A szabálytalanul lerakott települési hulladék, vagy a bezárt, de még rekultivációra váró, szigetelés nélküli hulladéklerakók a talajvízre, sőt dombvidékeken, heves csapadék vagy áradás idején a vízfolyásokra nézve is veszélyt jelenthetnek. A hulladék csökkentésével, és a keletkező mennyiség szakszerű ártalmatlanításával tehát a folyók és a talajvíz szennyeződésének egyik lehetséges forrását is megszüntetjük. A Hajdúsági Szilárd Hulladéklerakó és Hasznosító Társulás hulladéktelepe jó példa az utóbbira.

Az Ukrajna és Románia felől érkező folyóinkon gyakori jelenség áradások idején a települési szilárd hulladék, különösen a nagy mennyiségű PET palack megjelenése a vizen. A jelenség elsődleges oka, hogy keleti szomszédainknál a hulladékgazdálkodás még gyerekcipőben jár. A települési hulladék szervezett begyűjtése és szakszerű ártalmatlanítása még sok helyen nem megoldott, ezért gyakran előfordul, hogy a szemetet egyszerűen lerakják egy szabad területen – ami legtöbbször éppen a Tisza hullámtere. Folyóink effajta szennyezésének megelőzése tehát a határainkon túl élők kezében van, ezért őket kell segítenünk a megoldás megtalálásában. Szerencsére nyitottságban és jószándékban nincs hiány, s ennek köszönhetően már számos előremutató kezdeményezés indult el a kárpátaljai falvakban és városokban, amelyek hozzájárulnak a környezettudatosság növeléséhez és a hulladékmennyiség csökkentéséhez.

A szakmai vezetéssel körbejárt telepen megtekintettük a válogatócsarnokot, a szelektíven gyűjtött hulladékot bálázó gépsort, a méteres vastagságú, 5 rétegű aljzatszigeteléssel készült, öthektáros lerakóteret, és a szintén itt ártalmatlanított szennyvíziszap feldolgozását mezőgazdasági hasznosítás céljára. Megtudtuk, hogy a szétválogatott papírhulladék Ausztriába kerül, mivel a hazai papírgyárakkal idén nem sikerült szerződést kötnie az újrahasznosítást koordináló szervezetnek. A műanyag és az üveg viszont itthon kerül feldolgozásra, mielőtt megtisztított, előkészített másodnyersanyagként exportálják. Szomorúan értesültünk arról, hogy sajnos sok családnak még a havi 1000 forintos szemétdíj megfizetése is nehézséget jelent.

Végül vendégeink megismerhették azokat a kommunikációs erőfeszítéseket, amelyeket a lakossági szemléletformálás érdekében tettek a régió önkormányzatai és civil szervezetei. Ezek elsősorban a hulladék keletkezésének megelőzésére (tudatos vásárlás, tartós használat, komposztálás) és a szelektív gyűjtésre hívták fel a figyelmet. Ennek ellenére a szemét döntő többsége itt is, ahogy az országban mindenütt, még mindig vegyesen kerül a kukákba.

 
Bízunk benne, hogy kárpátaljai partnereink hasznát veszik mindezeknek a gyakorlati tapasztalatoknak és a szorosabbá váló jószomszédi együttműködésnek az egyre növekvő mennyiségű hulladékkal való küzdelemben. Még hosszú út áll előttük, de úgy tűnik, tettrekészségben nincs hiány, s ha sikerrel járnak az a Tisza magyarországi szakaszát elérő szennyezést is csökkenteni fogja. Szükség van azonban az e téren előrébb járó szomszéd tapasztalatainak átadására és az erre a célra elérhető, elsősorban Európai Uniós, forrásokra."