WWF cikke:

A Nagykőrösi Pusztai Tölgyesek a Magyar Alföld és egész Európa egyik utolsó homoki tölgyese, amelynek megmentése az utókor számára fontos feladat.

Az erdőssztyepek egykor Európa keleti felének nagy területeit borították. Honfoglaló őseink is ezt a növényzeti típust kedvelték, a vándorlások során az erdők és legelők e pompás elegyét követve jutottak el a Kárpát-medencébe. Sajnos a mezőgazdaság későbbi térhódítása éppen ezt a tájtípust számolta fel szinte teljesen, itt-ott hírmondónak meghagyva belőle egy-egy foltot. A XX. század folyószabályozásai a talajvízszint csökkentésével további csapást jelentettek az erdők számára, majd az elmúlt évtizedekben sok állományt cseréltek le akácos és nyaras ültetvényekre. Ma a magyar Alföld pusztai tölgyesei bámulatosan változatos élővilágukkal csupán szigetként bukkannak fel az ültetvények és mezőgazdasági táblák tengerében.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal és Nagykőrös városának önkormányzatával karöltve azt tűztük ki célul, hogy megmentjük az egyik legnagyobb homokon kialakult pusztai tölgyest. Átvállalva a gazdálkodás feladatait, a kicsit leromlott állományokból igyekszünk a természetesnek megfelelő összetételű és szerkezetű erdőket kialakítani, úgy, hogy azok minél több faj számára nyújthassanak otthont. Több helyen el kell távolítani az agresszíven terjedő idegenhonos növények egyedeit, máshol pedig el kell keríteni az állományokat az élelmet kereső, a természetesnél sokkal nagyobb létszámban jelenlévő őzek, szarvasok elől, hogy felnőhessen a tölgyek új nemzedéke. Az erdőben tanösvényeket is létesítünk, így bárki könnyűszerrel eligazodhat a „rengetegben”, és közben rácsodálkozhat a rejtett értékekre, megértheti, miért olyan fontos az erdőt megőriznie a jövő nemzedékeinek.