A legnehezebb feladat jó klímájú istállót építeni, mert nemcsak a megfelelő méretezésen, épületkialakításon múlik, hanem a használat módján is.
A nyári istállózásnál kevesebb a gond, hiszen szinte önmagában a bőséges szellőzés biztosítása is elegendő lenne, hisz a külsőhöz képest 3-5 °C-nál hűvösebb beltér még az embernek sem ajánlott. Hogy ezt elérjük, általában elegendő közepes hőtároló képességű körítő falazatot építeni, egyidejűleg ún. kéthéjú hidegtetővel vagy kiszellőztetett padlástérrel.

A gondot a tél okozza

Télen kívül nagyon hideg van és alacsony a páratartalom, bévül melegebb (jó istállóban 5-10 °C-kal), és jóval nagyobb a páratartalom (Kovácsy-Monostory: ". Tapasztalásból ítélve a 10 és 15 R. fokú (8-12 °C - K. M.) meleg között ingadozó hőmérséklet a lovak számára általában a legalkalmasabb. Amely istállót tehát középszámítással és állandóan 12 R. fokú (10 °C) melegen lehet tartani, az mindenféle ló számára alkalmasnak mondható, más szóval: e tekintetben célszerűen berendezettnek nevezhető. Egyedül a csikó- és csikóskanca-istálló tesz e tekintetben kivételt, amely 14-15 fokú lehet."). Ilyenkor a meleg is, a pára is kifelé törekszik. (Mindkettőnek van esze, arra megy, amerre könnyebb).
Itt kell szólni a mumusként emlegetett "hőhíd" fogalomról. Azokat a rossz hőszigetelő képességű épületszerkezet-részeket nevezzük hőhidaknak, amelyek szinte ellenállás nélkül bevezetik a külső hideget a belső tér felé (pontosabban a meleget ki). Ahol a párának ellensége, a harmatpontú hőmérséklet állja útját, ott nem tud mit tenni, kardjába dől, és lecsapódik. (Szabatosabban: minden relatív  páratartalomhoz tartozik egy harmatponti hőmérséklet). A lecsapódott víz nem válik köddé, hanem jéggé, mégpedig, ha ezt a szerkezeten belül teszi, repeszt, hatása komolyan sérti a falazat, vakolat állagát, valamint a tulajdonos és tervezője jó hírét. Jó szemléltető példa erre az üvegfelületen előbb megjelenő pára, majd csordogáló víz, hébe-hóba az ízléses csokorba szedett jégvirág. Ilyenre alkalmat adó szerkezetek pl. a külső hőszigetelés nélkül beépített betonáthidalók, az ún. koszorúk, fém- vagy akár vékony fa ajtó-, ablakkeretek, maga az üvegezés.
Némelyiken megfelelő hőszigetelő kialakítással lehet segíteni, némelyiken nem vagy nem érdemes, és a páralecsapódás károsító következményeit más módon kell megelőzni.
A belső felületi páralecsapódás, majd szerkezetbe szívódása melegágya mindenféle gombák megtelepedésének is.
A páralecsapódás meggátlására két eszközünk van: a jobb hőszigetelésű és a szabad páravándorlást nem akadályozó falazatféle megválasztása, és a belső páratartalom csökkentése.
Magam elsősorban a másodikkal kezdeném, hiszen az istálló páratelt levegője egyszersmind dús szén-dioxid és egyéb, nem szükséges gázok jelenlétére is utal. Tehát szellőztessünk! Ha jó a levegő, és mégis túl hideg van odabent, akkor nem elégséges hőszigetelésű az épületünk. (Ilyenkor, felfogásom szerint, ha jeges szél nem fúj odabent, vagy a kitett víz nem fagy meg, ez még mindig jobb, mintha meleg van és még büdös is.)
Mire aztán kialakul valamiféle klíma az istállónkban, azt számos összetevő alakítja ki: a falak, a falakban lévő mindenféle nyílások és azok zárói, szelelők, a padló, a födém, a tető, a padlástér (vagy nincs padlástér), a héjazat, az abrak, a széna, a szalma, a lovak, a gőzölgő trágya, kint a nap, a szél, a hó, az eső, mi magunk stb.
S lészen minden szép egyensúlyban, ahogy terveztük, "12 R fokú".
DE: amit raktunk estig, leomlik reggelre, mert akkor jön a lovász, és kinyitja az ajtókat.
És most apróra szedem az egészet. Külön-külön sorba vesszük és értékeljük minden ízét, a nagyobb egységektől a kisebbek felé haladva, hogy aztán a részeket csokorba fogva, ismét egésszé tegyük.

A külső határoló- és teherhordó falak: Hard (rock)

Nem jó a vályog, csak vastag fal építhető belőle, páraszellőzésre alkalmatlan, érzékeny a nedvességre, és különben is túl meleg lesz tőle az istálló. Alkalmatlanok a vert falak, a tapasztott - patics - falak. Beton szóba sem kerül. Környezetbarát építőanyag a cementtel stabilizált, ún. préselt földtégla. Olcsó, helyben gyártható, istállóépítési tapasztalatról nem tudok, lakóházakat építenek belőle. A mi céljainkra jóság tekintetében valahová a vályog és az égetett agyagtégla falazat közé helyezném, de lehet, hogy igazságtalan vagyok.
Kőfalat lehetne rakni, az ára - ha helyben nincs - magas, a kövek minősége és egyéb épületfizikai tulajdonságai igen változatosak, általában páraáteresztő képessége csekély. Belső felülete komoly többlet vakolatigénnyel bír.
A tömör, égetett agyagtégla jóságban határeset. Szép viszont lehetne, ha kívül nincs vakolva, amolyan látszótégla, akkor viszont drága is. Belül, ha nem akarjuk, hogy mindenféle kosz a fugákban - téglaközi rés - megüljön, vakolni kell.
A falazat felületképzésénél ügyelni kell arra, hogy az jó páraáteresztő képességű, és valamelyest tisztántartható legyen.
Belső vakolatként inkább ajánlott a zsengénél kicsit fejlettebb (estleg szulfátálló) cementhabarcs, mivel az a nedvességet, még a vizet is jól tűri, akár mosható, súrolható, "gőzborotválható" is.
A vakolaton a szokásos meszelés alapvetően helyénvaló.
Figyelemmel kell lenni viszont arra, hogy a mészréteg a nedvességre igen érzékeny, könnyen lemállik, minél több az egymásra hordott meszelés, annál inkább párafékező hatású, egyre nagyobb a lehetősége a páralecsapódásnak, ezért lehet olyan sok helyen akár megszámolni is a rétegeket, látható, hányszor meszeltek.
A mosható, jó minőségű, jó páraáteresztő - és persze drágább - festékek hosszú távon megérik az árukat. (Nem a legszebb látvány, azon túl viszont minden tud, ami nekünk kell, a festetlenül és meszeletlenül hagyott cementhabarcs vakolat.)
Gyakorlatban az egyik legjobb kompromisszumnak tűnik az ún. B30-as (belül lukacsos) blokktéglából készült vakolt falazat.
Elég nagy tömegű ahhoz, hogy kellő mértékű hőtároló (hőkiegyenlítő) hatású legyen, megfelelő a filtrációs (légáteresztő) képessége, elegendő a hőszigetelő képessége. Egyszersmind legnagyobb örömünkre talán a legolcsóbb is. (B30-as falazat hőszigetelő képessége kb. azonos a kisméretű égetett téglából rakott 38 cm-es faléval, de páraáteresztő képessége jobb, hőtároló képessége viszont kisebb.)
A többi, manapság sztárcégek által gyártott egyéb - és persze a humán építés tekintetében jó minőségű - falazóblokkok szintén használhatóak, de ezek számunkra legtöbbször túl jó hőszigetelők, ugyanakkor a hőtároló képesség rovására kisebb tömegűek, és persze nem olcsók.
Többrétegű, nagyobb tömegű, ráadásul kiszellőztetett légréses falazat építése igazán nem ellenjavallt, sőt., de ez zseb kérdése.

Soft

Nálunk nemigen van hagyománya, talán az Őrséget kivéve, bár mára onnan is kiveszett: a tisztán faszerkezetű istállók. Pedig éppen nem feledni valók. Tán az egyetlen komoly hibája a tűzveszélyessége. Nevezetesen, hogy kívülről is meg lehet gyújtani (hiszen belül - ha rendesen almozunk - égne minden úgyis). Amit biztosan tudunk - és ez általános statikai-dinamikai szabály tapasztalat szerint -, a 40-45 mm-es akác- vagy egyéb keményfa pallót, ha 1,2-1,4 m-enként megtámasztott, rögzített, ló nemigen rúgja szét. Aztán ha cserből, akácból készül, nem is rágja meg. Súrolható, végül is tisztán tartható, mindenképpen tiszta érzetet kelt, barátságos, természetes, elég jó hőszigetelő, páraáteresztő. Attól nem kell félni, hogy rúgásmagasság felett nem tökéletes az illeszkedés, sőt, ha piciny rések vannak, ahol a lég járhat ki-be, az a jó. Arra ügyelni kell, hogy rúgásmagasságig a fenti statikai szabályt tartsuk, afölött, ha kétrétegű a falunk, lehet deszkavastagságú is az anyag, és a rések is lehetnek tágabbak. A fafal mindenképpen a talaj felől nedvességet nem közvetít, ezért lábazatra szerkesztődjék. Mindenféle szerkezetnél, így itt is, elsőrendű szabály, hogy az illesztések, csatlakozások (láb, pata, patkó, patkósarok) beakadásra alkalmat ne adjanak. Hézag, rés, elemtávolság (függőleges-függőleges, függőleges-vízszintes felületek között): 0 - nulla -(helyenként 2-3 mm) vagy nagyobb mint 20 cm legyen (8-10 cm mélység mellett).
De lehet a pallókba pl. 4-5 cm átmérőjű lyukakat fúrni a megtámasztások közelében pl. a szellőzés számára. Fa épületszerkezetet szegezett kapcsolatokkal építeni amúgy sem illő (csak jobb híján, és statikailag méretezett, számított szegkiosztási terv szerint), esetünkben pláne nem, csavarkötések és ácskötések alakítandók ki, ami értő kézben még egyszerűbb is, de síkból semmi ki nem lóghat.
Fa falaink lehetnek kétrétegűek, akkor pallóból (2x40-45 mm), fentebb deszkából (2x22-25 mm), vagy egyrétegűek, akkor 80-90 mm-es pallóból készülhetnek.
Faszerkezetű falnál - mint az egyéb beépített fa szerkezeteknél is - gondoskodni kell a fakonzerválásról, gomba-, rovarmentesítésről.
Léteznek egyszerű, egészségre ártalmatlan termékek, amelyeknek alapanyagai természetes növényi olajok, viaszok, gyanták, és gyönyörű felületet adnak. A tűzvédelem kérdéskörét egy külön fejezetben tárgyalnánk, Bársony Antal tűzvédelmi mérnök, gyakorló tűzoltó tiszt segítségével. A fa falak esetét tekintve előrebocsátjuk: önálló istállóépület faszerkezeteit normális esetben nem kell lángmentesítő, égéskésleltető vegyszerrel kezelni, a tartószerkezetek keresztmetszeteit ún. beégés-számítás figyelembevételével kell statikailag méretezni.

Super light

Elképzelhető olyan istállófalazat is, ami igazából széltörő háló. A szélfogó hálók a szél 30-50%-át képesek felfogni, örvény-kialakulás nélkül. Ilyen megoldást viszont már tényleg csak végszükségben, nagy ínség idején alkalmaznék, vagy versenyek idején, mobil bokszok felállításánál. Végül is tavasztól őszig használható. Itt arra is figyelemmel kell lenni, hogy a ló a hálót el ne érje, alkalmasint ez korlát vagy palánk közbevetésével biztosítható.
A hálók az épület tartóoszlopaihoz vagy keretekbe rögzíthetők.
Még két felvetés a falakhoz, azok anyagától függetlenül:
Kiálló falsarkoknál, ahol azok a közlekedési vonalba esnek, megvan a "csípőletörés" veszélye.
Ezekhez a sarkokhoz magam mindig tervezek a padló felett indítva, a mennyezethez vagy máshoz megbízhatóan rögzítve 15-18 cm átmérőjű gömbfát, ami, ha tengelyén el tud forogni, még jobb. A térből kevés helyet vesz el, alig többet, mint amennyi amúgy is leesne a közlekedési "űrszelvény" miatt, de elég jó szolgálatot tehet.
Ha a végfali oldalon is boksz van, ott a nagy hideg felület felé a ló egyik oldala sugárzó formában ad le hőt, ezért annak a falnak illene sokkal jobb hőszigetelő képességűnek lenni, hogy a hőáram arrafelé kicsi legyen. (Fordítsuk képzeletben tenyerünket a hideg üvegablak felé, majd húzzunk elé akár csak egy függönyt, és már értjük is a dolgot.)
(S mert egyébként nem nagyon fűtik a légteret, csak elejükkel élvezik a kandalló sugárzó melegét, ezért magas és meleg támlájú az angolok kandalló előtti fotelje, és még így is mind reumás.)