Nagyon szoros az összefüggés az igény, igényesség, az istállórend, az almozás módja, a "humán erőforrás gazdálkodás" (lovász), valamint a zsebbe vágó kérdések és a padlók anyaga között.
Többnyire a járófelületről beszélünk, a burkolati rétegrend kialakítását, szigetelési kérdéseket a konkrét helyzeteknél részletezem, szükség szerint.
Az istálló padozatával szemben támasztott követelmények szempontjai, amelyeket figyelembe kell venni az egyes padlóburkoló anyagok megválasztásánál, illetve megfelelőségének értékelésénél, a következők.

. A padló elhelyezkedése szerint:
- folyosón
- bokszban (almozás módja szerint is)
- futóistállóban
- belső és külső tér kapcsolatánál (bejárat előtt)
- patamosóban
- elkülönítőben, vendégbokszban

. A járásbiztonság tekintetében:
- csúszásmentesség az anyagok vizes, nedves, száraz állapotában
- botlás-, beakadás-mentesség
- megengedhető mértékű lejtés a padozatban

. Az anyagi minőség kérdésében:
- tartósság
- kopásállóság
- javíthatóság
- vízáteresztő képesség, vízfelvétel

. A higiénia vonatkozásában:
- takaríthatóság
- pormentesség

. Ár-érték arány

A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb istállóban mindent ugyanazzal a burkolattal borítanak. Erre viszont csak néhány anyag alkalmas.
Vegyük sorra a szóba jöhető anyagokat, tulajdonságaikat, és tegyük őket a helyükre.
Van egy toplistám, ami átlagos jóság (műszaki jellegű paraméterek, tartástechnológiai aspektus) és egy sajátos szempont szerint értékeli a burkolatokat. A sajátos szempont: úgy gondolom, hogy az a jó padló a lónak is, ahol az ember orron-sarkon vasalt, bőrtalpú cipőben kellemes, biztos járást tapasztal, ilyen-olyan időben, szárazon, latyakosan (vagy akár jegesen). Persze az is közrejátszik, hogy kinek mekkora a cipője, az enyém például kicsi, jobb híján ez az etalon.

1. Gummiestich burkolat

Ez a non plus ultra, a N01, helyben felhordott vastag padlóanyag, nem túl, de eléggé rugalmas, mintha mohán járnál, tökéletes járás, tökéletes higiénia, tökéletes csúszásmentesség, tökéletes, tökéletes, tökéletes. Nagyon drága.

2. Préselt gumiőrlemény-tégla, padlólemez

Ez a N02, olyan finom rajta a járás, mint a tengerparti fövenyen, az elemek profiljai úgy vannak kialakítva, hogy elmozdulásmentesen, szorosan egymás mellé rakhatók, vagy a lemezek tüskékkel illeszthetők egymáshoz. Nem csúszik sem vizesen, sem nedvesen, nem vízzáró, nagyon enyhén szivacsjellegű, lassan-lassan, ha állni hagyják, átfolyik rajta a "lé", de mosható, tökéletesen tisztán tartható, nagyon kevés alommal, vagy alom nélkül is működik, ugyankkor folyamatos nedvesség-eltávolítást igényel. Minden lójárta helyen alkalmazható, még a patamosóban is, ha biztosítjuk a rétegen átjutó víz szabad eltávozását. Van olyan kialakítású elem, padlólemez, amely kis "lábakon" áll, így néhány mm-es rés adódik e célból az aljzat és a burkolat között. E padozat aljzata egyszerű, üzemi víz elleni szigetelőrétegen fekvő beton. Nem az olcsó kategória, de megéri az árát. Az istállóban mindenütt alkalmazható, elkülönítőben is, vagy például állatkórházi fekvőbokszban.

3. Döngölt tőzeg

Kb. 25 cm vastag, közepesen tömörített réteg, természetes, rugalmas járást biztosít. Itt viszont szólni kell a teljes rétegrendről, hiszen ennek a burkolatnak az alkalmazása azt is jelenti, hogy ezen a víz, vizelet gyorsan átjut, azt valahová el kell tüntetni. Ha homokos, illetve jó vízelvezető képességű az altalajunk, akkor nincs gond, minden maradéktalanul, szépen elenyészik, és feldolgozódik a természet rendje szerint, de ha agyagos, márgás az anyaföld, ez nem történik meg, a hígságot el kell vezetni. Ekkor a tőzeg alá jó vízáteresztő homokréteget terítsünk, úgy 30 cm vastagon, geotextillel körbecsavart, kis átmérőjű dréncsővel "drénezzük be", így legszebb reményeink szerint a vizes dolgok összegyűjthetők és elvezethetők. Homok helyett nagyobb elvezetési biztonságot ad a kavics- vagy kőzúzalék réteg, itt a vizeletet még átmenetileg sem tárolja a szűrőréteg (a homok azért egy ideig nedvesen tartja magát). Ha a tőzegréteg és a szűrőréteg közé elválasztó rétegként geotextilt helyezünk el, akkor a homok, kavics felkeveredésére sem kell számítanunk. Ez a rendszer a mélyalmozás ideális padlóburkoló anyaga, futóistállókba való, bokszok padlója is lehet, ott ügyelni kell a szűrőréteg folyamatosságára. Megfelelő mélyalmozási technológia mellett is garantáltan szagmentes. (A szalmaalom inkább vízáteresztő tulajdonságú, ezért az itteni mélyalomhoz való.)

4. Döngölt agyag

Kemény munkát igényel a gyúrhatóan nedves agyag bedöngölése, míg padló lesz belőle, meglepődik majd a tenyésztő, hogy milyen sok alapanyagból milyen kevés lesz. Agyagpadló beépítésére akkor vállalkozzunk, ha a beszerzése nem jelent gondot (szállítási távolság, ár tekintetében), hiszen ez mindenképpen az anyagköltség-kímélő megoldások közé tartozik.
(Kovácsy-Monostori: ".Olcsó és jó a vert agyagtalaj, feltévén, hogy a kikopások, melyek gyorsan be szoktak követ­kezni, haladék nélkül kijavíttatnak, hogy bennük az ürülék fel ne halmozód­hassék. Az agyagot, hogy ne repedezzék, vérrel szokták keverni; mi ezt a bomlékony állati anyagot nem ajánljuk, inkább ajánljuk a vasreszeléket vagy a megtört és szitált kohósalakot, mely az agyagot szilárdabbá teszi. Nagyon jó szolgálatot tesz az ilyen agyagtalajon a gorombább homokréteg és a bő alom, mely a gyorsabb kikopást akadályozza.")

5. Döngölt föld vagy finomszemcsés homok

Szintén a költségkímélő, de jó padozatot adó megoldások sorába illeszkedik, feltéve, hogy a karbantartása az agyagpadlóéhoz hasonlóan megtörténik. Ugyanakkor hasonlít a tőzeges padlóhoz a vízelvezetési megoldások tekintetében, hiszen a föld, a homok jó vízelvezető. "Söprés, vizesnyolcas!" utasítás itt még véletlenül sem azt jelenti, hogy "takaríts, te léhűtő!", hanem a tisztántartás módját. Nevezetesen pormentesen a lovász úr csak vízpermet elhintésével képes maradéktalan rendet teremteni. A fokozott porképződés miatt inkább csak a bokszokba, illetve tőzeg alá és jobb híján a futóistállóba javallt.

6. Élére állított, égetett agyagtégla

Semmilyen módon nem csúszik, kellemes, biztos járást biztosít. Régi, legtöbbször bontásból származó, nagy szilárdságú kis- vagy nagyméretű téglából (persze akkoriban ezt simán csak téglának mondták, eleve nagy szilárdságú volt) készül mindenféle kötésbe rakási minta szerint. Maga a tégla nem a legolcsóbb, lerakása sem kis munka, bár főleg fokozott odafigyelést, pontosságot és intelligenciát kíván meg fektetőjétől. A téglákat fél, maximum 1cm hézag elhagyásával helyezzük élére állítva egymás mellé, vékonyan terített, tömörre lehúzott homokterítésre, vagy ún. fektetőhabarcsba betonaljzaton, a közöket a lerakás után homokkal vagy híg cementhabarccsal tölthetjük ki. Cementhabarcs (lényegében beton) kitöltésnél számítani lehet a megjelenő repedésekre, de ez a padlónk élvezeti értékét nem befolyásolja. Ha aljzatként nem betont alkalmazunk, hanem sóderréteget, homokos sódert, annak tömörsége döntő fontosságú, annak elégtelensége a burkolat helyenkénti süllyedését, kitöredezését, majd botladozást eredményez. Igen nehéz jól javítani, a foltozás legjobb esetben is meglátszik.  (Láttam a Bottyán Alapítvány - Őrbottyán, beteg, öreg sérült lovak - istállójában a folyosón lapjára fektetve, szélesebb hézaggal és híg betonkiöntéssel fektetve. A burkolat a szakmai szabályoknak fittyet hányva, hibátlanul és gyönyörűen tartja magát évek óta. Úgy tűnik, a gondosság, az odafigyelés és a szeretet még a szaktudást is pótolja. (Itt, a bokszokban döngölt agyag van, a felajzott mének alatti kikopások okoznak csak kisebb gondot.) A téglaburkolat bővebb almozást igényel, mert a tégla porózus anyaga képes tárolni a vizeletet, itt jobb a faforgács vagy a faforgács-szalma keverék, mint csak szalmaalom, mert így kevesebb lé jut a tégláig. Viszont nem kell megijednünk az eltárolt vizelettől, bő vízzel a szerkezet átöblíthető, a híg keverék gőze a légbe, folyékony része a csatornáinkba vész. Az istálló minden része burkolható vele, az itteni patadobogás hangja a lovas ember szívét is megdobogtatja. Itt szólnék az istálló felszíni csatornázásáról, folyókákról. Egy biztos: rácsos csatornafedést nem szabad alkalmazni. A mindenfelé látható, előre gyártott, perforált, horganyzott acéllemez fedésű padlóösszefolyó vagy folyókarács pont az a méret, amibe minden beakadhat, és itt nem a tűsarkú cipőre mint képtelenségre gondolok, hanem pl. a patkósarokra (egyik lovon nincs, a másikon van.nem kifogás), viszont:
(Kovácsy-Monostori: ".általában a nyílt csatorna az, amelynek készíttetésére a tenyésztő elhatározhatja magát. Sokan veszedelmesnek tartják a nyílt csatornát azért, mert a ló beléléphet; mi biztosítjuk a tenyésztőt, hogy ha a csatorna egy patanyomnál nem szélesebb s 3-4 cm-nél nem mélyebb, lábkificamításra vagy mire alkalmat nem nyújt. Megvalljuk, hogy mi el tudunk képzelni az egészségtani kívánalmaknak teljesen megfelelő, oly lóistállót is, amely egyáltalában nincs csatornázva. Ehhez azonban a bő almozáson és nagy felügyeleten kívül az szükséges, hogy a lovak az edénybe hugyozásra meg­szoktattassanak, a tapasztalás azt mutatja, hogy ez nem ütközik lehetetlenségbe."

7. Betonanyagú kis elemes burkolat

Ezek általában téglányi méretű, megbízható, jó minőségű, készen kapható betonelemek, amelyeknek profilkialakítása a gumitégláéhoz hasonlóan biztosítja az egymáshoz szorosan, szárazon lerakás lehetőségét. Jellemzően, mint a téglaburkolatot, homokterítésre rakják, a vizet annál kevésbé ereszti át, szinte alig, csak az egymás melletti igen kis réseken keresztül. A mi szempontunkból ha vízhatlannak nem is, de vízzárónak tekinthető. Az istállóban mindenhová rakható. (Magam bokszba nem tenném, számomra kellemetlen járófelület, de ennek semmilyen műszaki magyarázatát nem tudom adni, talán a viszonylag mély hornyok, talán a ridegsége taszít.) Szárazon, nedvesen enyhén csúszós csak. Érdekes módon - ezt tapasztaltam - kültéren még havasan, fagyosan is a legkevésbé csúszós járófelületű burkolatféle.

8. Aszfalt

A sokféleségében van az értéke, de a hátránya is. Az alapanyag sokféle adalékkal keverhető, a felület is sokféleképpen kialakítható, némelyik rugalmas, másik rideg, van, amelyik vizesen csúszós, de van, amelyik nem. Az autópálya-aszfalt biztosan jó. Ugyanakkor kíméletlenül szürke, lehangoló, viszont teljesen vízzáró is lehet. Többnyire könnyen kitöredezik, javítása nem egyszerű, és a javított rész nem tartós. Elkülönítőbe a legalkalmasabb, teljesen sterilizálható. Falra is felhordható.

9. Beton

Kíméletlenül rideg anyag, felülete a patának mint a smirgli, a vasnak mégis csúszós. Ha durva, érdes, kavicsosra kopik, és a vas azon csúszik. Kitöredezhet, kikagylósodhat (viszonylag hamar bekövetkeznek ezek a változások), javítása szinte reménytelen, ugyanott fog feltöredezni. Megfigyelték (Dobrádi György mesélte), hogy beton burkolatú bokszokban tartott lovaknál a hátsó csüdnél kikopások, sokszor felhorzsolások találhatóak, ez valószínűleg a felálláskori megcsúszások eredménye.

10. Fakocka

Nagyon szép, hangulatos burkolat, szárazon nagyon jó, saját vassarkos-bőrcipős tapasztalatom szerint vizesen, nedvesen (trágyanyom, trágyalé) csúszós (vannak, akik ezt a nézetemet nem osztják), kezelés híján gombatermelő kisüzem, betonaljzatra, meleg bitumenbe, vagy homokterítésre rakható, a függőleges rések bitumenes, vagy homok kitöltésével, elmozdulásmentességet biztosító minta szerint.

11. Kőkocka

Ha bazalt vagy kemény mészkő, akkor csúszós, kemény, rideg, ha más, akkor rengeteg féle, fajta kő közül válogathatnánk, esete válogatja a megfelelőségét. Szép.

12. Fahídlások

Lásd, mint a fakockánál, csak nagyobb tönkremeneteli és sérülésveszélyességi kockázattal.

13. Gumiszőnyeg

Ha "drénezett" az alsó fele, akkor elég jó, legnagyobb hátránya, hogy a falillesztések mentén minden kosz megül, beragad, tisztításkor nagy, nehéz darabokat kell mozgatni, nem is olcsó. Finom, biztos járást ad. Csúnya szürke.

1. Gumipadló
2. Gumiőrlemény
3. Téglaburkolatú istállófolyosó gummiestrich patamosóval a sarkoknál
4. Fakocka