Kezdetben az emberek csupán azért tartották a lovakat, hogy mindig kellő mennyiségű hústartalékuk legyen. A kancák teje is népszerű italnak számított. A honfoglaló magyarok ebből készítették a kumisz nevű italt. Hamarosan az is kiderült, hogy a lovak a kutyáknál és az ökröknél is sokkal alkalmasabbak a különféle áruk, a háztartási eszközök vagy a takarmány szállítására. A rakományt vagy a lovak hátára vagy a rudakból készült szánokra pakolták. Ez utóbbiakat a lovak nyakánál erősítették. A kőkorszak vége felé Ázsiában és Európában elterjedt a kerék és a szekér. A lovak ez után az eddigieknél nehezebb terheket is el tudtak húzni.Az amerikai indiánok, akikhez nem jutott el ez a találmány, még a 19-dik században is rúdszánkót használtak.

A kocsik elé befogott lovakat általában egy lovas irányította. A lovaglást megörökítő legelső emlék, egy csontmetszett, majdnem ötezer évvel ez előtt keletkezett. Hosszabb utakhoz csak jóval később kezdték el használni a lovat.