A macskák számtalan módját ismerik érzelmeik és szándékaik kifejezésének. Testtartásukból, fülük állásából, bajszuk és farkuk helyzetéből, abból, ahogy mozognak, nem nehéz kiolvasni, hogy mit is szeretnének mondani. A dühös macska fel-le csapkod a farkával, ha pedig ellenfelét akarja megijeszteni, akkor felborzolja a szőrét, és felpúpozza a hátát. Mancsának finom érintésével hívja fel jelenlétére gazdája figyelmét, és jelzi, ha akar valamit. A gazda lába körül tekergő kedvenc vagy éhes, vagy így köszönti „emberét”. Még ennél is több árnyalata van a cicák beszédének (mert a nyávogás távolról sem fedi az általuk kiadott hangok széles skáláját).
A macskanyelvKép a lágy dorombolástól egészen a fülrepesztő nyávogásig sok száz, különböző hangot ismer. A cicák szeretnek társalogni. Nyávogásuk néha mérges, követelőző, panaszkodó, szomorú, vágyakozó vagy éppen kihívó. A figyelmes gazda hamar megtanulja kedvence „nyelvét”, és attól kezdve már a nyávogásából is kitalálja, hogy mi nyomja a négylábú szívét. A cicahangok legszebbike bizonyára a dorombolás - az elégedett macska torka legmélyéről jövő, zöngés hang. A cicamama számára egyhetes kölyke dorombolása jelzi, hogy kicsinye jól érzi magát. A felnőtt állatok dorombolása pedig elégedettségüket fejezi ki.

A macska - eltekintve magányos egerésző útjaitól - társaságkedvelő lény. Tanyákon vagy dél-európai városokban a flig vad állatok több tucat példányból álló csoportokat alkotnak. A nősténymacskák tisztára nyalogatják egymást, alvás közben összebújnak, és időnként még társaik kölykeivel is törődnek, tisztogatják azokat.
A macskák viselkedésének egyik legrejtélyesebb jelenségét Paul Leyhaussen professzor fedezte fel. A macskák életét kutató tudós társas együttlétnek nevezte azt az általa megfigyelt különös összejövetelt, amelynek során egy környék macskái az éjszaka beköszöntekor egy bizonyos helyen összegyűlnek. Ezek az állatok napközben igyekeznek elkerülni egymást. Ám ilyenkor néhány méteres közelségben szépen letelepszenek, és órákon keresztül némán ücsörögnek. Éjfél körül szétszélednek, de hogy miért teszik mindezt, azt senki sem tudja.