A macskamamának nagyon sok a dolga a cicák születése utáni első hónapokban, különösen, hogy a kandúr egyáltalán nem törődik velük. Ha véletlenül meg is próbálná, a mama elkergetné a kicsinyektől. Nemcsak szoptatni kell a kicsiket, hanem a hasukat is állandóan nyalogatnia kell a cicamamának, mert csak így működik az emésztésük.  Az anya állandóan tisztogatja a piciket, és ha valamelyikük kipottyan a kuckóból, azt rögtön visszahozza. Halkan nyugtatgatja őket, nyávog nekik, és csak egy-egy percre hagyja ott őket, amíg elfut az etetőtálig. Jaj annak az ellenségnek, aki ilyenkor közeledne a kicsikhez! A végsőkig elszánt macskamama nem ismer félelmet, még egy nagy kutyának is bátran nekimegy. Éles karmai komoly sebeket tudnak okozni. A kismacskáknak sokat kell tanulniuk. KépKezdetben játékos formában gyakorolják egymással a birkózást, az ugrást, a harapást, az osonást és a fújást. Mindenre rávetik magukat, ami csak mozog. Körülbelül öt hét elteltével megkezdődik a vadászat tanítása. A macskamama élettelen egereket hoz a fészekbe, és ezt csak akkor eszi meg, ha a kicsik már eleget játszottak vele. Később már eleven egeret tesz a cicák elé, és úgy végez vele, hogy lássák a módszert. Ezután hagyja a kicsiket, hadd rágcsálják a zsákmányt. Legközelebb már a macskakölykök maguk is gyakorolhatják az egér elejtését, míg a végén a mama felügyelete nélkül is boldogulnak. Legtöbbet a zsákmány nyakának elroppantását kell gyakorolniuk. De ugyanígy meg kell tanulniuk a macskavécé használatát, a fáramászást és az egérlyuk előtti lesbenállást is. A cicák anyjukat lesve még a halászást is elsajátítják. A macskák számára az is nagyon fontos, hogy a jó ételt meg tudják különböztetni az ehetetlen dolgoktól. Végül a cicák maguk is megismerik anyjuk gazdáit. Amikor a kismacskák elérik az öt hónapos kort, új fogaik nőnek, újabb két hónap elteltével pedig már kölkeik is lehetnek.