A '90-es évek derekától kezdve a kangal, illetve a kangal név egyre többet szerepel a kinológiai lapokban. Ez az eb, melyre néhány brit, ausztrál és német tenyésztő hívta fel a figyelmet, a jelek szerint csupán az anatóliai pásztorkutya változata.

Mégis, a törökországi kurdok külön fajtának tekintik. Az FCI, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség azonban csak egyetlen eredeti török fajtát ismer el, ez pedig a Coban Kopegi (Csobán Köpeji), az anatóliai pásztorkutya. Hívják Karabasnak (fekete fejű) és Akbasnak (fehér fejű) is.
     Az anatóliai a ritka kutyafajtákhoz tartozik. Az FCI 1989-ben ismerte el. Annak idején elsőként a britek kezdtek el érdeklődni iránta, akik már a hatvanas évek elején is importáltak belőle. Az első pár 1963-ban érkezett Angliába azt követően, hogy Dr. Charmian Steel régész kutatóútja során Anatóliában járt. Gyorsan felismerte, hogy az ottani pásztorok kutyái küllemüket és jellemüket tekintve közös vonásokat mutatnak fel. Innen jött aztán az importálás gondolata. Az első brit alom 1967-ben jött világra, s 30 évvel később már közel 2000 anatóliai élt brit földön.

A kurd álláspont

     Angliában két klubja alakult ki ennek a török kutyafajtának, az egyik eredeti állapotában és foglalkozásában, alkalmazásában óhajtja megőrizni ezt az ebet, küllemi változtatás nélkül, a másik viszont, amerikai, Ausztrál és német tenyésztők támogatásával kitalálta a - kangált. Jobban mondva, ki sem kellett találniuk, hiszen a törökországi kurdok szakemberei már régóta külön fajtának tartják, mely különbözik az anatóliaitól. A leghíresebb kurd kinológus, Bijan A. Eliasi szerint a kangal nem is valami újabb keletű kreáció. Ő úgy véli, hogy az anatóliai pásztorkutya és a kangal közös gyökerekkel rendelkezik ugyan, mindkettőjük a Gammalra, egy ősi nyájvédő ebre vezethető vissza, de a fejlődés során már eltértek egymástól. Az anatóliai szőrszíne meglehetősen vegyes, nem véletlen a népies fekete fejű (Karabas) és fehér fejű (Akbas) elnevezés, míg a másik, a kangal többnyire rőtes, barnás, őzszínű, fekete maszkkal.
     Az anatóliai pásztorkutya alapjában véve nyájőrző, emellett "vagyonőr", tehát birtokok, majorok védelmezője és személyi testőr. Fülét általában trimmelik, nyakát pedig gyakorta szögekkel kivert nyakörv védi mind a mai napig a farkasok és medvék elleni harcban.
     A kangal és az anatóliai közötti hercehurca szakértői szinten még nem "lefutott dolog", de az FCI már kimondta a szentenciát, egyetlen eredeti törökországi kutyafajta van, s ez az anatóliai pásztorkutya.