Bevezető

Ez a tutorial egy fordítás, az eredeti író, és rajzoló Mike Sibley. A cikk eredeti példánya megtalálható angol nyelvű változatban a következő oldalon: http://www.sibleyfineart.com/tutorial--draw-trees.htm

Egyensúly és forma

Először is keressünk egy szép fát. Ez nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik, ugyanis a fák eléggé kiegyensúlyozatlanul szoktak megjelenni. Annak ellenére, hogy a természet mindent megtesz, nem minden fa jó alany. Ráakadni egy jó megjelenésű fára, hosszú időbe is beletelhet.

Talán jobban szeretnél sajátot rajzolni? Ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni. Kivéve a ferde, vagy durván aszimmetrikus fát, ami hordoz néhány előnyt. Tanulmányozni lehet rajtuk a növekedési szokásokat, hogy megtanuljuk az alapvető szabályokat. Én személy szerint majdnem mindig fényképet használok alapnak, aminek segítségével könnyen lehet dolgozni. Néha látás után rajzolom le őket, de gyakran egyesítek elemeket két vagy több fából. De bármi legyen is a megközelítés egy dolog változatlan marad – a fák háromdimenziós formákból állnak. Az egyszerűség kedvéért a lombhullató fákra fogok koncentrálni, de az örökzöldekre is ugyanilyen módszereket kell alkalmazni.

Általánosságban a formáról, és a szerkezetről

A fák nem lapos struktúrák. Vannak ágak, amik kiterjednek mindkét oldalon, néhányuk hátul halad túl a törzsön, néhány pedig kiemelve egyenesen rád mutat. Egy vidéki séta télen jó alkalmat ad arra, hogy tanulmányozd ezt. Később, amikor a fák már felöltik leveleiket, újra tanulmányozhatod őket, azzal a tudással, hogy már ismered a belső szerkezetüket.

Ha visszamegyünk egészen az alapokig, a fa alakja olyan, mint egy nyalóka, vagy egy pálcikán lévő vattacukor – egy kerek, vagy egy kúpos alak egy hosszú pálcán. Látni fogod, hogy ezek az alapvető háromdimenziós formák megfelelnek a normál világítási elvárásoknak. Rendelkeznek árnyékos oldallal, kiemelt oldallal, és árnyékkal.

Tartsd ezt az alapformát mindig a fejedben, amikor dolgozol, valamint a fény esésének irányát, amikkel együtt egy valósághű formához jutsz.

Elemezd, amit látsz

Véleményem szerint három fontos tényezője van a fának. Felületi minták és forma, belső struktúra, és hiányos ágak, amelyen keresztül láthatod a másik oldalt.

Minták és formák

Ez a két fő téma, amire majd csak később térek vissza, de előjáróban annyit, hogy a fát úgy kell nézni, mintha az levelekbe öltözött volna. Ez lesz az, miközben rajzolod a leveleket, ami a fény irányát a fejedben tartja, és bevezet a külső megformázásába.

Belső szerkezet

Akár hajat, füvet, vagy egy fa ágait rajzolod, van egy fontos pont, az összes kiterjed – amit elkezdesz be is kell fejezned. Semmi sem zavaróbb a szemnek, mint amikor egy ág a semmiből fakad, vagy egyszerűen eltűnik. Készíts el egy hihető belső szerkezetet, és akkor a szem valóságosnak fogadja el a rajzod.

Lyukak és rések – negatív területek

A lyukaknak a lombozaton van egy nagy áldása, hogy megmutatja azt, ami a fa túloldalán van, és ezzel valóságérzetet kelt a rajzon. Ezek a lyukak és szélek gyakran alkotják az ágak erőteljesebb széleit – amit ki tudsz használni arra, hogy éles sziluett (direkt fényt csak ritkábban kapó részek) kontrasztot vigyél bele, ami rejtélyesebbé teszi a lombkoronát, ezzel lágyabb pillantást tudsz kölcsönözni a leveleknek.

A dolgok boncolgatása fogja meghozni a megértést, ami végül elvezet addig, hogy realisztikusan tudjál rajzolni. A fa nem amorf  gyűjteménye levél alakú dolgoknak, vagy véletlenszerű formáknak. Reménykedhetsz abban, hogy a bolond néző agya, ezeket az ábrákat fának értelmezi majd. A fa egy rendezet, réteges objektum, külső borítással (gyakran részleges) egy belső armatúra, vagy mag körül. Hogyan kezd el rajzolni? A technika, amit használni fogsz, nagymértékben függ a fának, vagy bokornak a kompozícióban elfoglalt helyétől. Előtérben van (ahol minden levélforma észlelhető), háttérben van (ahol a levelek formája, a foltos mintázat az, amik leírják az egész háromdimenziós alakot) a kép közepén van (valahol a kettő között). A mostani gyakorlás fő vonalának én a közép teret fogom választani, amivel illusztrálhatom a másik kettő esetet is. Szóval, vedd fel a ceruzát, és kezdj el fát rajzolni…

Had kezdődjön a rajzolás…

Gondolj arra, hogy a fa nem egy rajz, hanem inkább egy szobor – egy háromdimenziós felület, ami körül fog egy belső armatúrát. Az első feladat az lesz, hogy létrehozd ezt az armatúrát, feltüntetve rajta a nagyobb tömegű lombozatokat.

Ez a fa egy 200mm-es objektívvel lett fényképezve, körülbelül olyan 150 méterről. A részletesség hiánya nem fontos – ez a bónusz, a figyelmet a formákra kell koncentrálni.

A belső szerkezet szépen körvonalazva van, amely lehetővé teszi a szemnek, hogy kövessék a nagyobb tagokat.

Ezt a fát az egyik rajzom kompozíciójában használtam fel. (Done Balin.)

A belső szerkezet bizonyos mértékben feltárja, hogy a fő lyukak, és az árnyékok fő területei, hova esnek a lombkoronán. Figyeld meg, hogy az eredeti fának, két törzse van. Az egyik el lett távolítva, ami miatt a hangsúly a fának a középső és a jobb oldalára esik, ezért a kompozíció megköveteli, hogy más fákkal takarjuk ki a bal oldalt.

Ez a fa nem a végleges munkafelületen lett megrajzolva, hanem egy külön vázlaton. Aminek az előnye az, hogy lehetővé teszi a formának a korlátlan feltárását – Ebben az esetben a lombkorona nagy tömege lekerekített csúcsokban végződik, míg mások, az oldalakon lefelé tartanak, csökkenve a mélységbe. Ennek a megértését nagyszerűen fogjuk tudni használni majd később.

Az elkészült fa a lentebbi "Done Balin" című képen látható. Ne feledd, hogy a baloldal kitalált rész, és csak a jobb oldal felel meg igazándiból a fényképnek, valamint néhány, a lombkoronán látszó lyukak közül is be lett zárva.

Pusztán csak a fa „Lelke”, ami megmaradt valójában - az aktuális lombkorona felépítését megváltoztattam, hogy jobban megfeleljen az elvárásaimnak. A fotók részletesebbek, de azt általában inkább egy átfogó információk halmazaként használom – Adnak egy „érzést” a struktúráról, és egy realitást, az elképzeléseimhez.

Bemutatás…

Hogy az életet egyszerűbbé tegyük, a fát fel lehet bontani hasonló elemek gyűjteményére. Csak kísérletezz a kis szakaszokkal, amíg el nem érkezel ahhoz a textúrához, aminek a hatása leginkább hasonlít az elvárásaidhoz. Ebben az esetben a fánk a kép középső részén helyezkedik el, ezért a leveleket csupán a fényesebb pontokon szükséges feltűntetni, ahol a fény tükröződik a különféle szögű felületeken.

Iránymutató vázlat rajzolása, ami 2”x2½”-ben készült el, és alig több, mint 1 órát vett igénybe.

Itt kiegyensúlyozom a legsötétebb, és a legvilágosabb tónusokat, aminek hatására kezdek érzéseket kapni a formról. Ne adj hangot még a fehér, negatív pontoknak.

Miután létrehoztad, és körbekerítetted az árnyékolt, és a kiemelt területeket, adj hangot a fény irányának, ami megfelel az általad választott iránnyal.

A technikám, ami fent látható, három szakaszból áll:

1. Egy laza feltérképezés a külső és belső szerkezet kialakításához.
2. Véletlenszerű mintákkal való dolgozás, vázlatszerű ábrázolása a mélységnek. Ezen azt értem, hogy variáld a mintáidnak a mélységét, fokozatossá téve a sötéttől a világosig, minél több negatív területet hagyva az alakok között. Ez a módszer magába foglalja a negatív és pozitív rajzolás kombinációját – az árnyékok a pozitív erős ceruzavonalakra támaszkodnak, míg a kiemelt területek a „fehér” levelek körberajzolásával születnek meg. A több levél több kiemelést (fehér terület) jelent, a kevesebb levél több árnyékos területet. Dolgozz gyorsan – a sebesség becsapja az agyat. Nyisd meg a kreatív oldaladat a gyors munkával, hogy ne tudjon lépést tartani vele a logikus oldalad.
3. Végül, erősítsd meg a legmélyebb árnyékokat (ne hagyj negatív területeket), majd adj körülfogó tónusokat, ahol szükséges a lombozat kialakításához, hogy rendelkezzen egyfajta kerekséggel, ami már kielégíti a fény választott irányát.

A finomításokat könnyedén el tudod végezni Blu-Tack-el (gyurmaragasztó), amivel a formázó tónust óvatosan fel lehet oldani, hogy az alatta lévő részletek sértetlenül maradjanak és folyamatos legyen a finomítás, a rajz kisebb kárával.

Gyakorlással néhány korábbi fázistól el lehet tekinteni. Például, a mi példafánktól balra elhelyezkedő fák (lásd lentebb) pozíciója csupán csak meg volt jelölve, a vázlatrajzomon. A fák maguk szervesen nőttek, mint ahogy megalkottam őket, én csupán eldöntöttem, hogy honnan érje a nap a tetejüket.

Done Balin

Fák, és lombozat példa…